13/01/2026
MOLNÁR FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1878
1878. január 12.
MOLNÁR FERENC (Bp., 1878. január 12. – New York, 1952. április 2.): drámaíró, író, publicista.
Jómódú orvos fia. 1896-ban jogot hallgatott Genfben, 1897-től hírlapíró lett Budapesten, megjelent első novelláskötete. 1902-ben bemutatták első színdarabját, A doktor urat. Gyors írói sikereit prózában A Pál utcai fiúk (1907), színpadon A testőr (1910) tetőzte be. Az I. világháborúban haditudósító volt. 1939-ben a fasizmus elől Svájcba, majd az USA-ba költözött. Első felesége Vészi Margit, a második Fedák Sári, a harmadik Darvas Lili volt.
Tiszta szerkezetű, villogó stílusú korai írásaira hamar felfigyeltek az olvasók. Naturalizmussal és némi költőiséggel keverte a kritikai realizmust. A társadalom valamennyi rétegéről volt mondandója, mégis érezhető, hogy inkább a siker, a hatásosság, mint a maradandó teljesítmény vonzotta.
A századfordulón újra felfedezett gyermeklélek, a gyermekmotívum indította A Pál utcai fiúk megírására: a világirodalom egyik legszebb (többször megfilmesített) ifjúsági regényét alkotta meg, az esendőbbek győzelméről az erőszak képviselői fölött. Különféle műfajú prózai kötetei (Egy haditudósító emlékei, 1916; Az aruvimi erdő titka, 1916; Andor, 1918) mindig újra igazolták emberismeretét, humanizmusát.
Csattanókra kihegyezett stílusa eleven, életteli; de jellegzetes színházi ember, akinek a színpad deszkái valóban a világot jelentik, darabjai mindinkább fölébe nőttek epikájának. A doktor úr eredetileg a Nemzeti Színháznak készült, ám a Vígszínház lett az otthona, mint még oly sok színművének: e társulat sajátos stílusának kialakításához nagyban hozzájárult. Franciás vígjátéktechnikája magyar színpadon is tökéletesen bevált. 1907-ben Az ördög sikere átütő, gondolatait áthatja a freudi lélektan, az I. világháború előtti esztendők izgatottsága, a századelő modernsége, de vigyáz arra, hogy semmiben se legyen radikálisabb a fricskázásnál. Legjelentékenyebb és legproblematikusabb színműve a Liliom (1909), amely először keveseknek tetszett, és premierjének hűvös fogadtatásával óvatosságra intette Molnár Ferencet. A „kültelki” történet hemzseg a szándékolt magyartalanságoktól, a szöveg báját és érzelmi telítettségét azonban épp a jassznyelv tarkálló virágainak köszönheti. Molnár Ferenc kritikusai sem vitatják el, hogy a helyenként már-már giccsesnek tetsző darab megragadó értékekkel, az emberábrázolás finomságaival és társadalomkritikai felhangokkal is kitűnik. Későbbi darabjai közül a legértékesebbek: Az üvegcipő (1924), melyben közvetve Fedák Sárival való házastársi csetepatéit írja meg; a Játék a kastélyban (1926), mely kitárulkozón önmagát és közönségét bírálja; s az Olympia (1928), mely ismét a pazar darabépítés mesterének mutatja Molnár Ferencet. A magyar irodalom külföldön is széles körben ismert kevés íróinak egyike.
Tudta, hogy Molnár Ferenc (1878–1952) Liliom című, ma már klasszikusnak számító drámáját 1909-es bemutatójakor hűvösen fogadta a közönség, és a kezdeti kudarc óvatosságra intette a szerzőt, noha a mű később az emberábrázolás finomságai és társadalomkritikai felhangjai miatt vált jelentőssé?
Magyar írók otthonukban: Molnár Ferenc leánykája. Vasárnapi Ujság, 1917. október 28. – Digitális Képarchívum
