25/10/2015
Az Unitárius Püspöki Lakosztály boltíve, a bejáraton még Mátyás király idejéből való. Ez a boltív két érdekességet rejt magában: egy zárókövet, és egy címert, amely Kolozsváron még a Szent Mihály templomnál fordul elő.
Ahogy belépünk a kapun, figyelmesek lehetünk néhány boltívre a falakon, amik most be vannak téglázva. De ez nem volt mindig így, mert régebben gazdasági célokra használták, és valószínű, hogy ha lebontanánk a téglákat, akkor egy ülőfalat találnánk mögöttük, amin ülve borozgattak és beszélgettek a régi lakosok.
A talapzat, amin ma járunk, pár évszázaddal korábban fél méterrel alacsonyabb volt. Fontos tudnivaló, hogy nem mindig volt fedél a kapubejárón és a két ház között, hanem két különálló ház alkotta a püspöki lakosztályt.
Az épület alatt egy elég méretes, Zsigmond kori pince húzódik, mely a föld alatt kinyúl az utcára, ami nem kevés problémát okozott már az idők során. Ez azért van így, mivel régebben a kolozsvári házak pincéjéből egyenes az utcára is volt kijárat, ám az infrastruktúra fejlődésével, az utcák tágításával ezt le kellett bontani.
1700-ban a telket gróf Wesselényi Miklós vette meg.
Az épület bővítéseiről, és átépítéseiről annak köszönhetően tudhatunk, hogy, mivel a Wesselényi család itt lakott 1730 és 1800 között, a gróf könyvelőt küldött a birtokra, aki számon tartott és feljegyzett minden változást, újítást és tranzakciót.
Az épület napjainkban a Kolozsvári Unitárius Püspökség tulajdonában áll.
