22/05/2026
60 ÉVE HUNYT EL TAMÁSI ÁRON Kossuth-díjas székely-magyar író. Leggyakrabban a népi írók közé sorolják. Testvére Tamási Gáspár erdélyi magyar népi emlékíró. Tamási Áron kisbirtokos, sokgyermekes, szegény székely földművescsalád gyermekeként született. Ki akart törni az elődök paraszti életformájából, ezért 1918-ban megkezdte jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, majd 1921-ben, miután diplomát szerzett, a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, ahol 1922-ben kapott oklevelet. Nevét is ekkoriban változtatta meg Tamás Jánosról Tamási Áronra. Tanulmányai befejeztével banktisztviselőként helyezkedett el előbb Kolozsváron, majd Brassóban.
Huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni, SZÁSZ TAMÁS, A POGÁNY című novellájával ekkor nyerte meg a Keleti Újság novellapályázatát. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a LÉLEKINDULÁS összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben jelent meg. A műre a romániai magyar és a magyarországi irodalom is azonnal felfigyelt. 1926 májusában települt haza Kolozsvárra, hogy rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle. Egymást követően jelentek meg novelláskötetei és regényei is. Elsők között A SZŰZMÁRIÁS KIRÁLYFI, ezután jött a CÍMERESEK, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg, majd fő műve, az ÁBEL-TRILÓGIA. Előbb az ÁBEL A RENGETEGBEN, majd folytatásai: ÁBEL AZ ORSZÁGBAN és ÁBEL AMERIKÁBAN, melyek tartalmát javarészt saját életéből merítette.
1926-tól 1944-ig Kolozsvárott élt, ahol az Az Ujság és az Ellenzék munkatársa volt. Ezen időszaka alatt többször is kitüntették a Baumgarten-díjjal (1929, 1930, 1933, 1943), valamint 1940-ben átvehette a Corvin-koszorút is. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a Magyar Írók Szövetségének társelnöke, majd 1963-tól az Országos Béketanács elnökségi tagja volt.
Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kívánságára szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben; sírkövén ez a felirat olvasható:
„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”
(könyvtári szakosztály)