27/02/2018
Via Appia. A Birodalom legfontosabb közútját Appius Claudius Caecus censor kezdte el építtetni Kr. e. 312-ben, hogy biztosítsa a samnis háborúban harcoló legiók utánpótlását. Az út Rómát és az apuliai Brindisit (az ókori Brundisiumot) kötötte össze, s a Várost a Porta San Sebastianón (Porta Appián) keresztül hagyta el. Az út mentén több érdekes, spirituális élményt nyújtó látnivaló sorakozik. A monumentális téglakapu után alig 800 méterre áll a bájos kis Quo Vadis templom (Chiesa del Domine Quo Vadis), éppen ott, ahol a legenda szerint a menekülő Szent Péter találkozott Jézussal, s megkérdezte tőle, hová megy? (Domine, quo vadis - Uram, hová mész?). Krisztus erre azt felelte, Rómába megyek, hogy újra keresztre feszítsenek. (Eo Romam iterum crucifigi). Péter visszafordult, s nem sokkal később valóban keresztre feszítették. A történet Henryk Sienkiewicz Quo Vadis című regényéből ismerős lehet. A kis barokk templomban láthatjuk a híres lengyel író mellszobrát, és a fejjel lefelé megfeszített apostol képét, aki nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézushoz hasonlóan fejezze be életét.
A Via Appia Anticán több ókeresztény katakombát (San Callisto, Domitilla) is találunk, de közülük a San Sebastiano maradt fenn a legjobb állapotban. A négyszintes temetkezési helyet már a Kr. u. I. században is használtak, majd a IV. század elején halálra nyilazott római katonát, Szent Sebestyént temették el itt, de ereklyéit később a katakomba fölött álló San Sebastiano fuori le Mura templom Albani-kápolnájába vitték. Szintén itt látható a barokk nagy szobrászának, Berninek gyönyörű Szent Sebestyén-szobra is.
A csendes, rusztikus úton tovább sétálva elérjük az igen jó állapotban fennmaradt Maxentius cirkuszt, mely a IV. századból származik. A feljegyzések szerint csupán egyszer rendeztek benne játékokat, Maxentius császár fiának, Valerius Romulusnak a temetése alkalmából. A Maxentius cirkuszból már jól látható Caecilia Metella robosztus, dobalakú síremléke, mely a köztársaság kora óta őrzi a Via Appiát. A nemes hölgy a triumvir Marcus Licinius Crassus fiának felesége volt. Szarkofágja ma a Farnese palotában látható. A síremléket a középkorban a Caetani család erődítménynek használta